Kényszeresen zárva
tartom az ajtókat a rendőrök éjszakai látogatása óta. Ma a védőnő
hívott, legutóbb március legelején volt nálunk. Mert veszélyeztetve
vannak a gyerekeim. Azóta sem derült ki, hogy ki és mivel veszélyeztet,
ellenben meg akart ma jelenni nálunk, de izibe. Eddig nem.
Amikor
felvettem a telefont, épp horgoltam a réten nagy békességgel - ezt
szoktam csinálni, vagy olvasok okosakat, könyvből, vagy csak úgy megyek,
de azt nem szokták szeretni a kecsók, mert túl gyors vagyok. Szóval
horgoltam nyugodtan, mikor csörög, hogy otthon vagyok-e, mert jönne.
Mondtam, hogy a régi gyümölcsösben kószálok (hát értette? nem.) a
kecskékkel (OK, talán leesett...), a fiúk meg Érden játszótereznek. Fél
délre otthon vagyok, de mit szeretne pontosan? Hát meglátogatni, hogy
hogy vannak a fiúk. Jól, mondom, majd megyünk a jövő héten
státuszvizsgálatra. De nem, annak majd megbeszéljük az időpontját, ha
kijön. Mit kell azon megbeszélni, ha ott a naptár az íróasztalán,
beírja, beírom, elmegyünk, tiszta sor. Hát ő mégis jönne. Rendben
mondom, csak szerettem volna tudni, hogy mi az oka (persze tudom, a
rendőrség nyomoz). Nem, az istennek se mondja meg, csak látom magam
előtt, ahogy épp felhúzza magát.
Megjelenik
pontosan. Nem tudja eldönteni, hogy most tegez-e vagy magáz.
Megkérdezte már és jóváhagytam, de az ügy a magázódást jobban kívánja
amúgy stilárisan, hát legyen. Hogy vannak? Szarul, köszönöm kérdését.
Február 29 óta nem lápttam a lányomat. Jaj, hát megérti, de ő erről nem
tud semmit.
Legalább ne hazudjon ekkorát és mondja, amire kíváncsi.
Bármilyen
hatósággal is állunk szemben, majdnem mindig Gy. a konokabb,
kérlelhetetlenebb, én próbálok simítani, enyhíteni, kompromisszumkész
lenni. Ma nem, ma fordítva van. És ideges vagyok, hogy miért simít,
miért udvarias. És sajnálom közben a védőnőt, mert a szépirodalom
kimaradt az életéből és helyesen írni sem tud, és alapvetően az egész
ügyben nem mer állást foglalni. Pedig gyanítom, hogy meghatározná a
pályáját.
Néhány
mondat után kiderül azért, hogy a rendőrség utasítására jött, mert még
mindig folyik a nyomozás kiskorú(ak?) veszélyeztetésének bűntettének
(igen, ezt így, pedig hülyén hangzik) megalapozott gyanúja miatt. Újfent
nem derül ki, ki a gyanúsított és mivel gyanúsítják. Vagyis de, a
kályhánk még mindig nincs körülbástyázva gyermekek által magukra
borítható paravánnal. Botrány. Kiegyezünk abban, hogy ez szerintünk
hülyeség és semmi köze az ügyhöz, azonkívül beszerzünk egy ilyet a
fűtési szezonra, mert így május közeledtével eléggé tökmindegy, hogy ott
van-e vagy nincs.
Kéthetente
jönne, mert megnézi, hogy jól vannak-e a fiúk. Az elmúlt két hónapban
ez annyira nem volt fontos. Szóval kéthetente jönne, mert benyal a
rendőröknek. Jó.
Ki
szeretne kéthetente bejelentés nélkül nemhatóságiámdetanácsadó védőnőt
a lakásába bele? Akinek eddig, szegény fejének, semmi baja nem volt
velünk? És helyettesít? És túlórázik? És higgyük el, nem kritizálni
akarja a lakhatási körülményeinket, hiszem "látja, hogy igyekszünk". Hát
szerintem a búsba menjen mind, aki. Aki feljelent egy döglődő kiskecske
miatt. Aki ellenem hangolja a lányomat. Aki kijön, mert hívják, és
leszólja a tanyánkat, amiben soksokévnyi munkánk van. Aki újfent kijön,
hivatalból, és megállapítja, hogy veszélyes a lépcsők és nem komfortos a
vízzel, villannyal, angol wc-vel felszerelt lakásunk. Mindenki oda
menjen, aki hivatalból kikapcsolja az igazságérzetét.
