családlátogatás

Kényszeresen zárva tartom az ajtókat a rendőrök éjszakai látogatása óta. Ma a védőnő hívott, legutóbb március legelején volt nálunk. Mert veszélyeztetve vannak a gyerekeim. Azóta sem derült ki, hogy ki és mivel veszélyeztet, ellenben meg akart ma jelenni nálunk, de izibe. Eddig nem.

Amikor felvettem a telefont, épp horgoltam a réten nagy békességgel - ezt szoktam csinálni, vagy olvasok okosakat, könyvből, vagy csak úgy megyek, de azt nem szokták szeretni a kecsók, mert túl gyors vagyok. Szóval horgoltam nyugodtan, mikor csörög, hogy otthon vagyok-e, mert jönne. Mondtam, hogy a régi gyümölcsösben kószálok (hát értette? nem.) a kecskékkel (OK, talán leesett...), a fiúk meg Érden játszótereznek. Fél délre otthon vagyok, de mit szeretne pontosan? Hát meglátogatni, hogy hogy vannak a fiúk. Jól, mondom, majd megyünk a jövő héten státuszvizsgálatra. De nem, annak majd megbeszéljük az időpontját, ha kijön. Mit kell azon megbeszélni, ha ott a naptár az íróasztalán, beírja, beírom, elmegyünk, tiszta sor. Hát ő mégis jönne. Rendben mondom, csak szerettem volna tudni, hogy mi az oka (persze tudom, a rendőrség nyomoz). Nem, az istennek se mondja meg, csak látom magam előtt, ahogy épp felhúzza magát.

 

Megjelenik pontosan. Nem tudja eldönteni, hogy most tegez-e vagy magáz. Megkérdezte már és jóváhagytam, de az ügy a magázódást jobban kívánja amúgy stilárisan, hát legyen. Hogy vannak? Szarul, köszönöm kérdését. Február 29 óta nem lápttam a lányomat. Jaj, hát megérti, de ő erről nem tud semmit.

Legalább ne hazudjon ekkorát és mondja, amire kíváncsi.

Bármilyen hatósággal is állunk szemben, majdnem mindig Gy. a konokabb, kérlelhetetlenebb, én próbálok simítani, enyhíteni, kompromisszumkész lenni. Ma nem, ma fordítva van. És ideges vagyok, hogy miért simít, miért udvarias. És sajnálom közben a védőnőt, mert a szépirodalom kimaradt az életéből és helyesen írni sem tud, és alapvetően az egész ügyben nem mer állást foglalni. Pedig gyanítom, hogy meghatározná a pályáját. 

 

Néhány mondat után kiderül azért, hogy a rendőrség utasítására jött, mert még mindig folyik a nyomozás kiskorú(ak?) veszélyeztetésének bűntettének (igen, ezt így, pedig hülyén hangzik) megalapozott gyanúja miatt. Újfent nem derül ki, ki a gyanúsított és mivel gyanúsítják. Vagyis de, a kályhánk még mindig nincs körülbástyázva gyermekek által magukra borítható paravánnal. Botrány. Kiegyezünk abban, hogy ez szerintünk hülyeség és semmi köze az ügyhöz, azonkívül beszerzünk egy ilyet a fűtési szezonra, mert így május közeledtével eléggé tökmindegy, hogy ott van-e vagy nincs.

 

Kéthetente jönne, mert megnézi, hogy jól vannak-e a fiúk. Az elmúlt két hónapban ez annyira nem volt fontos. Szóval kéthetente jönne, mert benyal a rendőröknek. Jó.

Ki szeretne kéthetente bejelentés nélkül nemhatóságiámdetanácsadó védőnőt a  lakásába bele? Akinek eddig, szegény fejének, semmi baja nem volt velünk? És helyettesít? És túlórázik? És higgyük el, nem kritizálni akarja a lakhatási körülményeinket, hiszem "látja, hogy igyekszünk". Hát szerintem a búsba menjen mind, aki. Aki feljelent egy döglődő kiskecske miatt. Aki ellenem hangolja  a lányomat. Aki kijön, mert hívják, és leszólja a tanyánkat, amiben soksokévnyi munkánk van. Aki újfent kijön, hivatalból, és megállapítja, hogy veszélyes a lépcsők és nem komfortos a vízzel, villannyal, angol wc-vel felszerelt lakásunk. Mindenki oda menjen, aki hivatalból kikapcsolja az igazságérzetét.