mást is szoktak basztatni.
Gy. szerint milyen klassz lenne, ha más nyelven, más országban írnám.
Meglehet, keresem.
ott, ahol nem pofáznak bele a legbensőbb magánügyeidbe, úgyismint lakhatás, életvitel, életritmus, életfilozófia, gyerekek, párkapcsolat, szülés-születés, meghalás. Nagyon extra lenne, mi?
Nekem, vagyis egyelőre még nekünk, nagyonnagyon belepofáznak. Kéretlenül állít be mindenki, kéretlenül véleményez, minősít, állít hülyeségeket, egészen primér ostobaságokat is.
Kik, mit?
Egészen pontosan az történt, hogy a legnagyobbik gyerekem apja rámhívta a rendőrséget, hogy egy háromkilós, az ügy történtekor még csak két és fél kilós kiskecske bent aluszik a szobában, és nem hagyja aludni az ő édeskicsi szemefénye lányát. A probléma megoldására öt rendőr sem találtatott alkalmasnak, mi pedig egészen egyszerűen oldottuk meg a helyzetet: H., a lányom följött az emeletre aludni. Több, mint két órán keresztül voltak nálunk, az éjszaka kellős közepén, halálra rémítve a kisfiaimat. Az nem veszélyeztetés?
Én ellenben stigmatizálva vagyok mint hanyaganya. Három, azaz 3 kiskorú veszélyeztetése miatt indult el a gépezet.
mondjam konkrétan? Három kiskorút veszéleyztetek én, aki az anyjuk vagyok. Szerintük.
Otthonszülő önfenntartó újzöld énemnek meg sem kottyanna ez az ügy, de annak, aki rendszeresen fizet adót, nem lépi át a sebességkorlátokat és általában véve inkább szeretne valami barátságos éghajlatú svédországot maga köré, mint ezt a szeretem-nemszeretem komám-nemkomám balkánt, nem esik jól. Sőt, rosszul vagyok tőle. Egészen pontosan attól a tudattól, hogy akáhová megyek és akármit teszek, és akármit tesznek a gyerekeim, a felügyelő szerv, mert ebben az országban a felnőtt embereket felügyelni kell, meg tanácsot adni (tanácsot kérni hagyni? Nem, nem.), rögtön előszedi az aktából a megfelelő helyről, hogy ez a nő már egyszer veszélyeztette a gyerekeit. Február 28-a óta görcsöl és megy hasam, enni sem tudok rendesen (én, a jól főző, jó étvágyú). Minden második gondolatom akörül forog, hogy elveszik a gyerekeimet és /vagy anyaotthonba rezerválnak, miközben itt vagyok otthon a kertben és itt van a munkahelyem is.
Hogy még érthetőbb legyen: van egy tök jól, azaz a hagyományostól homlokegyenest eltérően működő család, ahol gyerekek-apa-anya együtt tölti az ideje nagy részét, nem azért mert henye milliomosok, hanem mert itthon van a munkahelyük. Mert úgy alakítottak mindent, hogy ne kényszerüljenek vállalhatatlan kompromisszumokba. Ahol a munkamegosztás kizárólag annak mentén dől el, ki mit szeret csinálni és fizikailag mit bír. Ahol sértődés nélkül lehet bírálni a másikat, ahol azért vannak együtt az emberek, mert szeretik egymást.
Ide jön minden második hétvégén a kislányom, a 10 és fél éves,akinek az apukája merőben másképp gondolta, mint én. Szép, rövid válóper lett a házasságunkból, mert nem voltak közös vagyontárgyaink, illetve ami volt, azt otthagytam.
Lett még egy szép, hosszú gyermekelhelyezési per, amit én indítottam, mert az apuka magánál tartotta a kislányát, illetve megvádolta Gy.-t, hogy bántalmazza. (persze nem, sosem voltak még kettesben, meg nálunk nem szokás bántalmazni.)
Az lett a vége, hogy...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése