egy állásfoglalás margójára

mármegint levelezek...kedves barátaim, azért a KDNP kapui ettől még nem nyílnak meg előttem
igazi levél, ma délután küldtem.

 

Kedves O.! (H. osztályfőnöke)

Mindenekelőtt hadd köszönjem meg, amit az elmúlt négy év alatt osztályfőnökként Hanna lányomért tett. Remélem, az új elsősök is a szíve csücskei lesznek, bizonyára izgalommal tekint az elkövetkező hónapokra. Addig is kellemes nyaralást, jó pihenést kívánok!

Kérem, hadd osszam meg Önnel, ami ma velem történt. A VI. kerületi Gyámhivatalba idéztek be ügyfélként - ez az első eset öt hónapja, hogy vették a fáradságot és meghallgattak. Ezidáig döntéseiket kizárólag H. édesapjának állításaira alapozták. Ő egy igazi, felelősségteljes édesapa. Sőt, talán édesanya is, bár a biológia tényeit nem tudja megváltoztatni. Egyéb tényeket is csak addig, amíg én nem jelenek meg.

Szóval az iratbetekintés során a  kezembe akadt az Ön írásos véleménye is. Bevallom, az egész hazaúton Törökbálintig azon gondolkodtam, hogy milyen mentségeket találjak Ön felé. Azt írja, kifejezetten Sz. D. kérésére, hogy nem vettem részt kellő alapossággal H. iskolai életében. 

Kérem, idézzük fel együtt, milyen momentumok vezettek idáig. Én megkerestem Önt, és tájékoztattam, hogy válófélben vagyunk, H. elhelyezése még kérdéses - egyébként mindenki rosszul tudja, aki úgy véli, hogy H.-t a bíróság ítélte az édesapjának. A per közös megegyezéssel zárult, melyben én kértem, hogy ha H. annyira ragaszkodik az apjához, lakjon nála, én pedig hétvégenként tartom vele a kapcsolatot.

Az volt az egyetlen kérésem, hogy mindenről, de mindenről kérek szépen külön értesítést, e-mailt, szóbeli tájékoztatást, stb... mert erősen kétséges, hogy H. apukája tájékoztatni akar engem. (= perszehogy nem akar) Egyetlenegyszer sem kaptam ilyen külön tájékoztatást.

Ezek után történt az a kedves eset is, amikor Ön behívott engem fogadóórára. Itt azzal szembesültem, hogy olyan információk terjengenek, mely szerint két kisfiam édesapja bántalmazza H.-t. Emlékszik még a kétségbeesésemre? És arra, hogy épp Önt kértem meg, hogy adja meg az iskolapszichológus elérhetőségét? Hogy el is mentem, csakúgy, mint R. atyához? Egyikük, állítása szerint "nem kompetens", az ügyben, mert H.-val akkor még semmi probléma nem akadt, a másikuk szerint "majd az idő megoldja", mert az ő testvére is elvált, mégis milyen szépen helyrejött minden.

Nálunk nem jött helyre semmi. Egyre válogatottabb megaláztatásokkal találkoztam H. apukája részéről. A mai napig nem tud úgy beszélni velem, hogy ne éreztesse, hogy alkalmatlan vagyok anyának. Hogy egy alacsonyabbrendű valami vagyok, ami az ő családjába semmiképp se illik.

Önnek könnyű azt meglátni, hogy micsoda remek apa ő, áldozatokat hoz a lányáért, küzd érte, próbál mindent megtenni, hogy kislánya minél jobban beilleszkedjen. Ha nem megy, akkor minden bizonnyal az anya a hibás. Igaz, már nem laknak együtt...  

H. tanulmányi előremenetele, higgye el nekem, nem rajtam múlott. Én azt mondtam Önnek, hogy nem fogom terrorizálni a teljes hosszú hétvégéjén a tanulással. Ez messze nem egyenlő azzal, hogy elzárkózom attól, hogy tanuljak vele. Arra lett volna szüksége, hogy a lecke megírása után ellazuljon, hátradőljön, vegyüljön, barátkozzon más gyerekekkel, szaladjon, biciklizzen, önállósodjon. tapasztalja meg, hogy milyen együttjátszani, amikor nemcsak ő hozza a szabályokat. Szüksége lett volna rá, hogy szabadabban ÉLJEN.

(Én nagyon hálás vagyok a szüleimnek, amiért sosem nyaggattak a tanulással, és a legnagyobb szabadságban tölthettem a gyerekkoromat. Hogy majdnem kitűnőre érettségiztem és jó eredménnyel diplomáztam, az valami másnak volt köszönhető.) 

H. üzenőfüzetét csak az ő kezéből láttam nagyritkán, bele nem lapozhattam, alá nem írhattam. Nézze csak meg, bár nem hiszem, hogy pont ezzel lenne kedve foglalkozni. Elmegyek én szívesen bárhová, ha meghívnak. Ha nem, akkor nem erőltetem. De azt leírni, hogy nem érdekel a lányom iskolai élete, az...mi is? A hatóság félrevezetése? Hamis tanúzás? Negatív elfogultság? Szelektív amnézia? Mi ez? Segítsen nekem, nem látom át. Egyiket sem feltételezem Önről.

Ha gondolja, írjon, hívjon, várni fogom. Ha nem, mondom, én nem erőltetek semmit. Ez a levél nem kerül semmilyen hatósághoz, sem harmadik személyhez rajtam keresztül. Azért írtam Önnek, mert nem értem az állásfoglalását.   

Minden egyébért, mint mondtam, hálával gondolok Önre,

tisztelettel,

L. R.

(H. csakazértisanyja)