egy éve, hogy felfüggesztették a lányommal való kapcsolattartásomat. Az ügyet lezárták, bűncselekmény hiányában, de ezt, márminthogy nem veszélyeztetek kiskorút, ca. 10 beadvány után tolták a képembe, 'nesze paraszt, ne aggóggyál' - stílusban. Ja, az előzmények: pár nappal a születésnapom előtt jött egy meglepi, hogy mostantól gyanúsított vagyok, itt és ekkor jelenjek meg, ha meg nem, hát elővezettetnek. Sikerült kiokoskodniuk egy ilyen klassz dolgot az eset után kilenc hónappal - de ezalatt sajnos még egy csokilopást se tudtak előrángatni ellenem, megintcsak a "kecskét tart a lakásban" szöveg ment. Írtam ide-oda-amoda, elég választékosan és logikusan, így aztán néhány nappal később jött a levél a nyomozótól, hogy "gyanúsítotti idézését kérem, tekintse semmisnek". Hát bazdmeg, semmisnek tekintem az egész ügyet, ugyehogy, mindegy is, hol és kivel van a gyerekem és hogy akivel van, még mit fog rámkenni és a tisztelt hatóság mihez fog még asszisztálni.
Az ügyészségről jött még egy levél, hogy mikor telik le a nyomozás meghosszabított határideje.
Eljött a szent nap és nem történt semmi. Eltelt még harminc nap...na? Semmi.
Ekkor kezdtem a beadványokat írni. A második után a rendőrségi titkár megkérdezte, hogy "ugye tudja, hogy ennek semmi értelme?". Tudom. Tekintsen rá úgy, mint a hobbimra.
A tizedik A/4-es után jött az ügyészség levele. Lezárták, bűncselekmény nem történt, a lányom apja fellebbezett, elutasították. Azóta megint csend van.
Azaz: nem tájékoztatott sem a gyermekjóléti szolgálat, sem a gyámhivatal, se senki arról, hogy nincs már ügy. Várják viszont, hogy engedelmes ex-jófeleségként rábólintsak a felügyelt láthatásra - aminek szerintük ideális helyszíne a lányom lakhelye. Hogy én két sokkal kisebbel vagyok állandóan, meg egy erőst itthoni munkahellyel, az smafu, igaz-e? Meg az sem sokat számít, hogy nem tudják megindokolni, hogy miért is függesztettek fel - vagyis mi indokolná a felügyelt láthatást?
Arra jutottam, hogy gondolkodjanak még egy kicsit, hogy mi ennek az ügynek a megoldása. Bennem mély, tartós düh lakik, ami konstruktív együttgondolkodásra szokott sarkallni első körben. Sajnos ez már a sokadik. Mint a lottóötösre, úgy várok fordulatra. Kéne venni egy szelvényt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése